„ÉN NEM AKAROK SEMMIT
ÉN NEM AKAROK SEMMIT, CSAK HAGYJATOK BÉKÉN
ÉN NEM AKAROK, SEMMIT MÉGIS AZ EGÉSZ VILÁGOT AKAROM”
mondja a legtöbb fiatal. Mondják fiúk és lányok akár egy órán belül, hangulattól függően, érzelemdúsan.
„Én sem akarok már semmit. Én sem akarok már semmit, csak ne zavarj, ne idegesíts fel, ne bánts meg. Elfogadom az érzéseidet, de szeretném, ha tudnád, hogy ami neked fáj, az nekem is. Én sem akarok semmit, mégis az egész világot akarom. Érdekel minden, ami szép, ami jó, ami előremutató. Téged én ilyennek látlak” -mondja a legtöbb szülő.
Mi a baj velünk akkor? Miért megyünk el egymás mellett? Mi történne, ha megállnánk és tanulnánk egymástól. Kedves Kamasz! Megértelek. Igen; engem érdekel, hogyan gondolkozol, miként látod a világot. Talán van az a hely, ahol átérzed ezt. Ülj ide mellém, valamit mondok:
Figyelek rád! Én nem akarlak megváltoztatni, csak rávilágítani erősségeidre. Én nem akarlak meggyőzni semmiről, elfogadlak így ahogy vagy. A szüleidet ismerem, egy idősek vagyunk, de én veled vagyok. Nyugodtan. Csak mesélj. Itt mellettem.
Figyelek rád, ahogyan nagymama figyelt a diófa alatt a padon. Végtelen szeretettel, segítő szándékkal, megértéssel, elfogadással. Csendben. Békében. Mást nem akarunk. Tulajdonképpen mindketten ugyanazt akarjuk. Csak a diófa, a pad, te és én.
Ilyen egy coaching ülés hangulata. Kiabálás helyett csend. Kritika helyett elfogadás. Felszólítások helyett kérdések. Diófa hiányában iroda. Pad helyett kanapé. Nagymama helyett tanácsadó. 2023. világunk kamaszokkal és szeretettel,
Petra (néni)
