MINDENKI MÁSKÉPP NEVEL
Mindenkinek van nevelési elve vagy legalábbis elképzelése. Minden kultúrának megvannak a maga gyerek nevelési szokásai. Világunk felnőtté válás kísérése szempontjából színes. Elfogadhatjuk, hogy ez rendben is van így. Jó dolog a szabadság, ha mindenki legjobb belátása szerint azt csinál, amit akar. A szabadság, a normák és keretek nélküli nevelés viszont veszélyes is. Kedves kamaszt nevelő! Engedd meg, hogy néhány kérdést feltegyek: Neked mi a nevelési elved? Van esetleg nevelési célod? Milyen felnőttet szeretnél nevelni kamaszodból? Hogyan segíted, kíséred, támogatod, figyeled és szereted gyermekedet jelenleg? És, hogy a válasz mentén elmélkedést segítsem, elmesélek egy számomra kedves történetet.
CHEROKEE RÍTUS
Az észak- amerikai Cherokee indián törzsnek van egy csodálatos rítusa, amikor valaki a kamaszkorból a felnőtt korba lép. Ha egy fiú betölti a megfelelő kort, az apa elviszi őt az erdő sűrűjébe, szorosan beköti a szemét, majd magára hagyja egy fatörzsön ülve.
A fiúnak ott kell ülnie a fatörzsön egész éjjel és nem veheti le a kötést a szeméről egészen reggelig. Nem kérhet segítséget senkitől. Ha kibírja, amint a nap felkel kikiáltják férfinak.
Általában ez egy félelmetes éjszaka: különös hangokat hallanak, süvítést és recsegést, csúszó-mászó állatokat, vonyító farkasokat, susogást és mormogást, heves küzdelmet a bokrok között.
A fiúnak egyetlen fegyvere van, a bátorsága.
Ökölbe szorított kézzel kitartóan ül tovább a fatörzsön, miközben majd kiugrik a szíve a helyéről. Végül, ezután a szörnyű éjszaka után, amikor a nap felkel, leveszi a kötést a szeméről. Akkor fedezi fel, hogy az apja ott ült a közelében egy fatörzsön. Az apa ugyanis nem ment el. Ott maradt egész éjjel, csendben és észrevétlenül óvta fiát minden veszedelemtől.
(Forrás: Bruno Ferrero: Az alma álma)
Boldog kamaszokat, felelősségteljes felnőtteket mindenkinek!
Szeretettel,
Petra (néni)
